A december 29-i jubileumi nagykoncerten a kivetítők jóvoltából mindenki láthatta, hogy az archív képeken sokkal sudárabbak voltak a tagok. Ezt ők sem tagadják, és bár a mérést nem vállalták, elárulták, kinél mekkora a gyarapodás.

Uszkó Laci és Papp Feri vitte el a zsíros pálmát. Laci 25 kilóval nyom többet, mint 1990-ben, Feri pedig 21-gyel. Sipos Tomi egy 14 kilogrammos nyári-téli úszógumival dobta fel habtestét, a bátyja, Sipos Peti csak tíz, míg Molnár Imi kilenc, Varga Győző pedig öt kilót bélelt a bőre alá. Kabai Laci a dobok mögött csúnyán lemaradt a zsírépítésben. Nevetséges két kilót szedett fel, Ambrus Zoli nullás teljesítménye pedig csak az átlagot rontotta.

Összességében az Irigy Hónaljmirigy egy új tagnyival nehezebb, mint a megalakulás után. Ennyire ki voltak éhezve a sikerre?

– Úgy bővültünk, hogy a tagok száma változatlan maradt. Ez Guinness-rekord! – büszkélkedett Sipos Peti, akitől azt is megtudtuk, hogy a nyolc férfiú büszke a gyarapodásra, és újévi fogadalmat tettek, hogy ha megfeszülnek, akkor sem fogynak le. Mindez persze érthető is, hiszen telt házas volt a jubileumi koncert, tehát még többet tudnak a zsíros tejbe aprítani.

Hogy a (jó értelemben vett) hülyeségnek nincs határa, két huszonéves szentesi fiú a megmondhatója, akiket az Irigy Hónaljmirigy beválogatott a jubileumi koncertjén fellépő vicces kórusba.

A Korda-Balázs kettőst is előszeretettel utánzó páros "hímtagja", Kósa András, azaz Gyuri bácsi és Borbás Csaba, alias a kényszerűségből fekete parókás Klárika civilben eredményes versenytáncosok, mindketten nyertek Zánkán diákolimpiát. Parodista próbálkozásaik is ebben a közegben indultak, és találtak táptalajra. Mesélik, az edzőtáborokban a fáradtság még inkább kihozza belőlük a hülyeséget, úgyhogy poénjaikon együtt nevetett már Keleti Andrea és a tánctanáraik. A bolondozások célpontjai általában a táncosok, akik jót mulatnak rajtuk a Szilver-bálon, vagy a versenyekre utazás közben.

De ezek csak jóindulatú szurkálódások, ezt fontosnak tartják megemlíteni a fiúk, akiknek a spontaneitás az erősségük.

A Bagi-Nacsa-féle Korda-paródiát keresztezték az Irigy Hónaljmirigy himnuszával és van egy Földkorcsolya című számuk is, jégtáncos mozdulatokkal. Most már nem csupán szűkebb környezetük részesülhet a dupla dózisból, ugyanis nemrég az Irigy Hónaljmirigy zenekart is megkörnyékezték. Erre maga az együttes adott felhatalmazást, minthogy felhívást tettek közzé, melyben egy vicces kórusba kerestek 20 embert a 20 éves jubileumi nagykoncertjükre. Novemberben mentek el az "Én meg a Mirigy"-castingra, amelyen az együttes mind 8 tagja jelen volt. A szentesi páros már a Korda-Balázs szerepben lépett be eléjük, de bemutatták, hogy tudják Michael Jacksont utánozni, s németül is halandzsázni. A zenekarnak tetszett a produkció, visszahívták őket, s egy közös próbát is tartottak. A humorista zenészek az életben is viccesek, mesélik a fiúk. Egyedül Sipos Petin vették észre, hogy nincs annyira elengedve, rajta látszott leginkább, mennyire készülnek a nagy koncertre. Azután pedig házi feladatként kapták a fiúk a gyakorlást a december 29-i koncertig, amelyet a Budapest Sportarénában tartanak várhatóan úgy 10 ezer fős közönség előtt. A fellépésről Andrásék annyit árultak el, hogy a Mirigy-himnuszt fogják előadni társaikkal, de nem a megszokott formában. Egyénileg viszont nem szerepelhetnek.

Hogy mégis kiket keresett a zenekar? Olyanokat, akik tudnak énekelni és kellően hülyék, mondják a fiúk, és rögtön szerényen beismerik: gagyi, amit csinálnak, de épp ettől ütős. Nem is várnak ettől a fellépéstől nagy dolgokat, de hátha valaki felfedezi őket. Egyelőre úgy fogják fel az egészet, hogy a zenekar tesz nekik szívességet ezzel az élménnyel. De ezután a kétmondatnyi komolykodás után már "Gyuri bácsi" üzenetét tolmácsolja a páros, miszerint gyűjtés indult "Klárikának" egy szőke parókára, s ha nem jönne össze, a fekete póthajban beül a fodrászhoz hidrogéneztetni.

Az általuk parodizált csapatokból vannak, akikre már alig-alig emlékszünk, az Irigy Hónaljmirigy mégis húsz éve töretlenül fricskázza a hazai és külföldi előadókat. Húszéves jubileumi koncertjükre készülve, egy próbán beszélgettünk Varga Győzővel.

- Mit szeretsz és mit nem Budapesten?
 
- Azt nem annyira szeretem, hogy ha napközben bármi elintéznivalóm van, akkor a dugók és a parkolóhely-keresés állandó problémát jelentenek. Ezen kívül semmi bajom nincs vele, nagyon szeretem a várost, különösen a bulirészét, azt hogy itt bármit lehet csinálni. Szerintem kevés olyan nagyváros van, aminek ennyi és ilyen sokfajta szórakozóhelye van. 
 
- Vannak kedvenc helyeid? 
 
- Inkább azt mondanám, hogy elsősorban kedvenc éttermeim vannak. Leginkább olyan helyekre szeretek járni, ahova el lehet menni vacsorázni, utána viszont bulihellyé alakul, és ott lehet maradni iszogatni. 
 
- Milyen lenne álmaid városa, ha te alkothatnád meg? 
 
- Biztos, hogy minden kerületben lenne egy lakásom. Az sem árt, ha tiszta egy város. Ha pedig az éghajlatot is én alakíthatnám ki, akkor mindig egy ilyen kellemes, tavaszias időjárás lenne. Azt sem szeretem, ha nagyon meleg van, és azt sem, ha hideg. Olyan időjárású várost szeretnék, ahol dzsekiig fel lehet öltözni. 
 
- Nemrég jelent meg a feleségeddel közösen írt kutyás könyvetek. Milyen élete van egy ebnek, vagy akár a ti kutyátoknak, Bizsunak Budapesten? 
 
- Szerintem nagyon hozzá kell szoktatni egy kutyát a városi környezethez. Mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy kertes házban lakunk, és ha megyünk valahova, akkor olyan helyre megyünk, mint mondjuk a Margitsziget, ahol el lehet engedni. Most egyébként viszonylag gyakran járunk a Margitszigetre, mert a koncertre készülve mindannyian szeretnénk a legjobb formánkat hozni, így én például Bizsuval futni járok. Ami viszont rossz, hogy itthon egészen egyszerűen nem nézik jó szemmel, ha valahova be akarsz menni kutyával, sőt jóformán sehova nem engednek be. Az természetesen mindig a gazda felelőssége, hogy a kutya ne egyen meg senkit és nem piszkítson oda sehova, de Ausztriában például természetes, hogy az élelmiszerboltokat leszámítva, szinte bárhova be lehet menni kutyával. 
 
- Év eleje óta készültök a jubileumi koncertre? 

Uszkó László és az Irigy Hónaljmirigy nem egy szimpla zenekar, hanem fogalom. Valószínűleg még ők sem gondolták azon az 1990-es mátyásföldi szilveszteri bulin, ahol először összeálltak, hogy 10 év múlva óriási csarnokokat töltenek meg élő bulijaikon, és saját műsoruk lesz a TV-ben. Uszkó László, a banda billentyűse jó ideje Roland hangszereket használ, és szívesen mesélt arról, hogy miért ragaszkodik hozzájuk.

- Rengeteg bulitok van, nem beszélve a többi fellépésről, a saját TV műsorokról. Hogy bírjátok ezt energiával?UL1
- Aki életében dolgozott már gyárban, tudja, hogy mennyivel kellemesebb koncertezni, illetve plusz energiaforrás, hogy ez nem nyűg, hanem öröm. Nézd, azért az is komoly mozgatóerő, hogy nem kell reggel hatkor felkelni. Nekem ez különösen gondot okozott anno.


- Milyen arányban vannak az élő illetve egyéb fellépések?
- Évente nagyjából harminc élő bulink van, és ezek kimondottan nagy koncertek, a többi pedig félplayback műsor. Nagyon szívesen játszanánk élőben, de sok helyen olyan rossz körülmények között kellene játszanunk, hogy nem merjük bevállalni. Ezeken a helyeken képtelenség igényes koncertet adni. Nálunk amúgy is sok a hangszer, tehát elég macerás zenekar vagyunk ebből a szempontból.


- Mennyi felkészülést igényel egy-egy nagyobb buli?
- Egy átlagos élő koncert előtt szükségünk van egy olyan próbára, ahol meggyőződünk arról, hogy nem felejtettünk túl sokat, de mivel az elmúlt tíz évben rutinosak lettünk, ezek csak összenézős próbák. Természetesen egy BS koncert már sokkal komolyabb felkészülési időszakot igényel, ami akár 4-5 hónap is lehet. Ebben benne van a lemezkészítés, az egész koncepció felépítése, a buli kapcsán pedig, hogy milyen színpad legyen, vagy a jelmezek kitalálása, összeállítása. Az utolsó másfél hónapban pedig minden nap keményen próbálunk.


- Szerencsére mindig van miből meríteni
- Gondolod? Sajnos, manapság már egyre több az olyan silány pop produkció, amihez még mi sem vagyunk hajlandóak hozzányúlni. Persze mindig van egy-két üde színfolt, és azt is látom, hogy mennyi tehetséges zenész van itthon, de sajnos sokszor pont azok jutnak előre, akik nem érdemlik meg.


- Nagy dolog ennyi időn keresztül összetartani egy olyan bandát, ahol ennyien vagytok. Ehhez talán barátság is kell. Gondolom sok időt töltötök együtt
- Egy évben kb. 300 napot. Ezt nem lehetne barátság nélkül csinálni.


- Mikor találkoztál először a Roland hangszerekkel?
- Miután tönkrement az első hangszerem, muszáj volt beszereznem egy újat, és így esett a választásom egy Roland D-5-ösre, aztán az első lemez stúdiófelvétele alatt ismertem meg az akkori újabb típusokat, ha jól emlékszem, egy D-20-as és D-70-es volt bepakolva a helyre, és azon dolgoztunk.


- Miért kötöttél ki a Roland hangszereknél?
- Nagyon felhasználóbarát hangszerek, könnyű mintákat váltani és írni. Ennél több nem is kell.