Szilveszteri bulira álltak össze, egy cimbora családi házában szórakoztatták a társaságot, nem gondolták, hogy később a zene lesz megélhetésük forrása. Sipos Péter 1990 őszén gründolta napjaink legsikeresebb hazai zenekarát, az Irigy Hónaljmirigyet.

Cukrászként végzett, tanult szakmájában helyezkedett el, fagylaltot árult például a harkányi strandon. Más területeken is kipróbálta magát, dolgozott kelmefestőként édesapja solymári műhelyében, ráérő idejében pedig kocsmában mulattatta baráti társaságát, remek érzékkel utánzott bármilyen előadót, ám az nem fordult meg a fejében, hogy később egy országot szórakoztat majd. Húsz éve, amolyan egy fellépéses zenekarként indult az Irigy Hónaljmirigy, amely napjainkra meghatározó bandává lépett elő. Sokak szerint az nem is komoly előadó, akit ők nem parodizáltak ki.

- Az együttest én alapítottam, ám az érdem nem kizárólag az enyém, 16 évesen már együtt zenéltem Molnár Imivel és Ambrus Zolival, amolyan garázszenekar volt ez, rockot, saját szerzeményeket játszottunk. Semmiféle sikerünk nem volt, ami nem is csoda, nem nagyon tudtunk zenélni. Magunkat szórakoztattuk. Múltak az évek, megismerkedtünk a Mirigy mai felállásában szereplőkkel, haverkodtuk, de közös terveink nem voltak, mindenki élte a maga életét, tevékenykedett a munkahelyén, szabadidejében pedig sportolt. Húsz éve egy cimboránk kedvéért álltunk össze, sikerünk volt, de nem terveztünk hosszabb távra. Együtt maradtunk, de négy év eltelt, mire kezdtek megismerni bennünket, 1994-ben jelent meg az első lemezünk, a Fetrengés. Évente alig néhány fellépésünk volt, ami nem is zavart bennünket különösebben, mivel nem megélhetésnek tekintettük, hanem szórakozásnak. 1993-ban kezdett felpörögni a dolog, akkor egyre többször hívtak kisebb klubok, baráti társaságok, de még akkor sem gondoltuk, hogy ez komolyra fordulhat.

Sipos dobosként kezdte pályafutását, néhány hétig dobolt a nyolcvanas évek ismert metál bandájában, az Ossiánban, a brigádtól azért vett búcsút, mert behívták katonának. Imi és Zoli a Sámán nevű zenekarban szerepelt. A zenekarvezető nem gondolta, hogy később énekesként bizonyít majd. Garázszenekaruk nem talált énekest, az idősebb Sipos kényszerből került a mikrofonhoz, mondván, ő viszonylag jól tud „visítani”... Előfordult, hogy csak azért énekelt fel egy-egy dalt szalagra, hogy legyen nyoma a melódiának, de nem volt elájulva saját produkciójától.

Később, a Mirigy korszakában már nem is kerestek énekest. „A kocsmában utánozgattam előadókat, a társaság nagyokat nevetett, tulajdonképpen ebből alakult a Mirigy. Abban nem gondolkodtunk soha, hogy saját dalokat adjunk elő. Minket így szoktak meg, így fogadtak el, kizártnak tartom, hogy ezzel a formációval általunk írt dallal jelentkezzünk. Azt azonban nem tartom kizártnak, hogy majdan egy más bandával saját számokkal jelentkezzünk. De ez a közeljövőben nem aktuális, a Mirigy az életem. Az életünk.”

Sipos énekelt már világslágert is, amiben nem volt poén, ezt egynapos történetként, beugrásként fogta fel. Világslágereket rögzítettek lemezre magyar előadókkal, a stúdióban felbukkant ő is. A zenekarhoz később csatlakozott öccse, Tomi és Varga Győző – együtt kenuztak -, ők eleinte táncosként, „gidaként” szórakoztatták a nagyérdeműt. A kis Siposról is kiderült, hogy remek hangja van, a melódiák többségét Tomi énekli a bátyjával.

- Ez nekem is könnyebbség, így több színű a produkció, van, ami az öcsémnek áll jobban, van, ami nekem. Gyakran előfordul, hogy mindketten felénekelünk egy-egy dalt, s a jobbat tartjuk meg. Zoli énekelt még néhány számot, dobosunk, Kabai Laci is, Győző néha rappel, ő a vokálban erősebb.
Leginkább Horváth Charlie és Pataki Attila a kedvencem, karakteresek, ezért őket könnyebb karikírozni. Attól nem tartok, hogy egyszer elfogynak a parodizálható előadók. Mindig feltűnnek újak, szerencsére a tévék állandóan kitermelnek újakat, akik támadhatóak. Jön új Megasztár, itt az X-Faktor, új zsűritagokat alkalmaznak, új énekeseket, fedeznek és építenek fel, aztán új celebműsorok kerülnek képernyőre, tehát van táptalaj bőven.

Az elmúlt húsz év rengeteg poénnal, nevetéssel telt, s reményeik szerint ez így lesz a folytatásban is. Az összetartó kapocs közöttük a barátság. Komoly feszültségek nem akadtak közöttük, pedig néha több időt töltenek együtt, mint a családjukkal. A nagy koncertre készülődés során – ilyenkor mindent a fellépésnek rendelnek alá, rengeteget próbálnak -, főleg az utolsó napokban már mindenki fáradt, tele a hócipője mindennel és mindenkivel, de komoly szócsatákra nem kerül sor. Közösen döntenek, a dalok szövegeit kalákában írják, a fellépéshez szükséges kellékekről is együtt határoznak.

Az idei évben mindent a december végi megakoncertnek rendelnek alá, javában zajlanak a technikai előkészületek, novemberben a Veszprém Arénában is bepróbálják. A korábbi években több filmet is készítettek, ám idén nem forgattak tévéműsort, szilveszterkor sem tűnnek fel egyetlen csatornánál sem. Nem kizárt, hogy jövő tavasszal visszatérnek a képernyőre, több ajánlatuk van, még nem döntöttek. Volt időszak, amikor minden nap felléptek, húzós időszak volt, alig látták szeretteiket. Ma már kevesebbet hakniznak, de a fiúk minden nap összejönnek minimum 3-4 órára, ötletelnek, szöveget írnak, a koncertek látványterveivel bíbelődnek, egyeztetnek, s az előttük álló feladatokat – ünnepi lemez és könyv - beszélik át.

Néha előfordul, hogy egy-egy előadó nem ad engedélyt paródiára, de ez nem jellemző. Az viszont előfordul, hogy az átírt melódia egy-egy szavát, mondatát az eredeti szerző kérésére finomítják, változtatják. Vita, sárdobálás nem volt senkivel, Geszti Péter barátságosan közölte, nem ad engedélyt a paródiára, véleményét ő később sem változtatta meg, eleinte Szikora Robi sem díjazta az ötletet, később bólintott, majd ugyanígy tett Fenyő Miki is, aki a közelmúltban enyhült meg. Néhányan kimondottan imádják a róluk készült paródiákat, Kovács Ákos, Gáspár Győző, anno pedig Császár Előd is a Mirigy verzióját énekelte a koncertjein. A hazai előadók többségével remek a viszonyuk, néha vendégként Sipiék lépnek fel valakinél, de előfordul, hogy ők invitálnak valakit egy-két szám erejéig.