Október 15-ét 1969 óta a vakok világnapjaként tartjuk számon. Pénteken délután a fővárosi Deák Ferenc téren bárki kipróbálhatta, milyen is a világtalanok élete. A fehér botot az Irigy Hónaljmirigy frontembere, Sipos Peti is kézbe vette, majd miután bekötött szemmel végigbotorkált az akadálypályán, a STOP-nak elmesélte, mennyire rossz volt.

STOP: Lassan minden nap valaminek a világnapja lesz. Tudod követni őket?

Sipos Peti: Nem, abszolút nem követem az ilyen világnapokat. Ha viszont meghívnak egy rendezvényre, szívesen elmegyek, ha egyetértek a céljával.

- Miért adtad az arcod a Fehér Bot Napjához?

- Mert szerintem mindenképpen fontos az, hogy ne menjünk el úgymond csukott szemmel az ilyen jellegű problémák mellett. A vakoknak igenis lehetőséget kell biztosítani akár a közlekedésben, akár a közintézményekben, mindenhol, hogy segítsük a beilleszkedésüket, plusz munkalehetőségekkel is. Rengeteg olyan munka van, amit látók végeznek, holott vakoknak is lehetne adni. Szegényeknek ugyanis nagyon korlátozott, hogy milyen munkákat tudnak elvégezni. Az irodai munkáktól kezdve a telefonos ügyfélszolgálatig, rengeteg olyan cég van, aki segíteni tudna nekik.

- Elképzelted már, hogy milyen lehet vakon élni?

- Nem is merek belegondolni. Nekem ez a pár perc, amíg végigmentem bekötött szemmel, fehér bottal a pályán, ez is olyan volt, mintha tojásokon lépkedtem volna. Szó szerint kiment a lábam alól a talaj, nem találtam, hogy mit, merre, hogyan.

- "Megnézted" már a Láthatatlan Kiállítást?

- Voltam már a Láthatatlan Kiállításon, nagyon érdekes volt. Egy furcsa szóval azt mondanám, hogy felnyitotta a szememet, hogy nekik tényleg milyen nehéz dolguk van. Emellett érdekes volt, mert különféle hanghatásokkal, zörejekkel, szagokkal van megcsinálva. A legmeglepőbb az volt, hogy aki vezetett minket, róla kiderült, hogy egy teljesen vak lány, és úgy ment a díszletek között, mintha látna. Nekik valahogy kifinomulnak az érzékeik.

- A láthatatlan vacsorát kipróbáltad már?

- Még nem próbáltam, de épp most hívtak meg rá. Nagyon érdekes lehet, hiszen teljesen sötétben, vak pincérek szolgálják fel a vacsorát, és vakon kell elfogyasztani. Mesélték, hogy volt olyan, aki sört kért, és azt hitte, bort kapott, mert annyira összefüggésbe van minden, hogy becsapod az érzékszerveidet, ha nem látod azt, amit eszel vagy iszol. Az lesz az érdekes, hogyan vágom majd el a húst, ha nem látom, hol van.

- Szerinted az érzékszervek közül a látás elvesztése a legfájóbb?

- Én azt élném meg a legtragikusabbnak, ez egyértelmű. Annak ellenére, hogy zenész vagyok. Ha megsüketülnék, az sem lenne olyan borzasztó, mert hiszen süketen még tudnék jönni-menni az utcán, de vakon ez nagyon nehéz.

- Vannak vak ismerőseid?

- Az első lemezünkön Szigeti Csabi dolgozott, aki egyébként annak idején részt vett az Intervíziós Dalfesztiválon is, hiszen ő zongorista és énekes. Ő egy szinte semmit nem látó muzsikus, akinek talán ennek is "köszönhetően" olyan fantasztikus füle van, hogy mi azt nem hittük el. Olyanokat is meghallott a felvételeken, amit mi tízen nem hallottunk. Minden szólamot, minden hangzást egy fülre lekagylózott. Ő egyedül 47 hangszert játszott fel a stúdióban, amikor megcsináltuk a Csillagok Háborújának a zenéjét. Fantasztikus muzsikus.

- Mivel töltöd a hétvégét?

- A hétvégék fellépésekkel telnek, illetve készülünk a decemberi nagykoncertünkre. Tervezgetjük a színpadot, hétfőtől pedig megint olyan próbák lesznek, amiken már nemcsak a műsort, hanem a díszleteket is agyaljuk, hogy mi, hogyan legyen.

- Úgy halad a munka, ahogy elterveztétek? Nem vagytok elcsúszva?

- Picit el vagyunk csúszva, de nálunk ez jellemző, hogy mindent az utolsó percre hagyunk. Az a szerencse, hogy a műsor fejben már összeállt, most már csak a technikai részletekkel foglalkozunk. Ki fogunk próbálni mindent, amit kitaláltunk. Az a lényeg, hogy a pirotechnikus időben nyomja meg a gombot, ne akkor, amikor pont a petárda fölött állok, mert akkor leégeti a tökömet, a függöny pedig akkor csukódjon, amikor be kell csukódnia.