Mi az? Nyolc kan ücsörög egy étteremben... A helyes válasz: az Irigy Hónaljmirigy tagjai ötletelnek, hogyan ünnepeljék a zenekar huszadik születésnapját. Ambrus Zolit sikerül leválasztani a csapatról, hogy arról meséljen, kiheverte-e lelkileg a súlyos balesetét, és tudják-e már, melyik televíziónál folytatják?

- Zseniálisak voltatok a Fábry-showban. Bírod Sándort?
Ambrus Zoli: Amíg a TV2-nél volt szerződésünk, nem mehettünk, nyolc évvel ezelőtt egyszer elengedtek barterben, egy RTL-es sztárral elcseréltek. Sanyi háromszor olyan jó fej élőben, mint a tévében, hibátlan ember.

- Egy ország látta, hogy már tökéletesen egészséges vagy.
- Így van. Jó ideje volt már a balesetem. Decemberben lesz öt éve.

- Lelkileg is túl vagy rajta?
- (Megrántja a vállát) Nem kellett túl lennem, mivel nem is tudtam semmiről. Nekem az olyan volt, mintha nem történt volna semmi. Az előző este van meg odáig, hogy lefeküdtem aludni. A következő kép a kórház. Illetve, hogy kérdezik tőlem: tudod, hogy hol vagy? Azt válaszoltam: lent vagyok a Wigwamban a Tibinél. Abból a szempontból megviselt, hogy megváltozott az életminőségem, más közegbe kerültem. Másfél hónapig voltam kórházban.

- A fiúk példamutatóan rendesek voltak veled, még gázsit is kaptál.
- Gondoltak rám. Nem az első ilyen próba volt egymással. A húsz év alatt nyolc emberrel óhatatlanul is történnek dolgok. Ha úgy alakult az elején, hogy kitartottunk egymás mellett, akkor ez most már így is marad. Ez a társaság nem olyan, hogy valaki minket összehozott. Mi egymást találtuk meg, mint barátok. Először barátkoztunk össze, csak aztán lett a zenekar. Ki ilyen, ki olyan hangszeren játszott. Aki semmilyenen, az lett a dobos, mert az nem volt.

- 1990-ben egy mátyásföldi szilveszteri bulin alakultatok.
- Az volt az első fellépésünk, haverok előtt, magunknak. Buliban a társaság egyik fele a konyhában ül, a másik táncol. Gondoltuk, ne legyen a szokásos, ezért kitaláltuk, hogy magyar előadók műsorából összerakunk félórát. Nem gondoltuk volna, hogy még egyszer lesz ilyen, pláne hogy húsz év!

- Hogy lett mégis?
- Az egyik havernak volt egy rockkocsmája. Elhívott, ott látott egy másik, az is meghívott magához. Az első három-négy év így telt. Közben a közönség is egyre nagyobb lett, végül felléptünk egy művházban, ahol hatszáz ember összegyűlt. Odahívtunk egy embert egy kiadótól, hátha lát bennünk fantáziát. Azonnal háromtól kaptunk ajánlatot. Az egyiket elfogadtuk. Akkor indultunk el a lejtőn.

- Húsz éve! Hogyan ünnepeltek?
- Fontos év ez a mostani, nagyon készülünk a születésnapra. Most itt is éppen ötletelünk. Sok tervünk van. Ha minden úgy alakul, akkor csinálunk egy lemezt, még egy könyvet és egy mozifi lmet, illetve előbb egy forgatókönyvet. De ez még csak terv. Az tuti, hogy december 29-én koncertezünk az Arénában.

- Azt még áruld el, mi volt a polgári foglalkozásod?
- A Vidám Színpadon dolgoztam, mint díszítő. De voltam zöldséges, a Főfotónál hívós és szobafestő is. Az eredeti szakmámban három hónapig dolgoztam. Műszerész vagyok, autóvillamossági dolgokat kellett összeraknom. A főnököm tíz éve dolgozott már ott. Amikor jobban összehaverkodtunk, megkérdeztem, mennyit keres. Alig többet, mint én. Másnap beadtam a felmondásom.

- Keveset tudni a magánéletedről, szinte csak anynyit, hogy nős vagy.
- Nem vagyok bulvárember, már nem is leszek. Vikinek hívják a feleségem, van egy 16 éves fiam és egy 14 éves lányom, aki három éve zongorázik. A fiam úgy négy hónapja kezdett el gitározni, már van zenekara is.

- A fellépések után szoktatok együtt bulizni?
- Régóta nincsenek ilyen bulik. Ránk is hatással van a válság, mert kevesebb a céges buli, ahol gyakran felléptünk. Ha ott alszunk valahol, mert akkora a távolság, hogy nem éri meg hazajönni, akkor esetleg. Egyébként együtt vagyunk egy buszon, ha valakinek sietnie kell haza, mert dolga van, akkor egyértelmű, hogy nem találom ki, még mulassunk. De mi egyébként is bulizunk, nem kell ahhoz fellépés.

- Ugyanúgy rajonganak értetek a lányok, mint a rockzenészekért?
- Hát, persze! Csak hát nem mindig a legszebbek, de nem is baj, mivel mindenkinek van már felesége, barátnője, nem élünk ezekkel a dolgokkal.

- Nézőcsúcsot döntöttetek az RTL-en, és a TV2-n is néhány hete. Lett hatása?  Az RTL nem kínált meg egy komoly ajánlattal, most, hogy szabadok vagytok?
- Sok mindent szeretnénk. A Fábry-műsor nézettségi adatait a TV2-nél is látták. Mind a két fél részéről folynak tárgyalások. Még nem tudjuk, mi lesz.

- Sosem éreztétek úgy, hogy kifulladtatok?
- Hál istennek, soha! Ha kiadtunk egy lemezt, akkor az lett a cél, hogy a következő még annál is jobb legyen. Mindig újat, mindig mást akartunk, ezért nem untuk meg soha a közös munkát.

- Ilyenkor szoktak az interjúalanyok a vágyaikról beszélni. Neked mi az?
- Egy kávé. Mindjárt kérek!